Egyre gyakrabban hallhatjuk manapság a 30-as éveikben járó fiataloktól, hogy bizony ők nem akarnak gyereket. Van jobb dolguk is. Köszönik szépen, számukra így kerek az élet! Dolgoznak, szórakoznak, tanulnak, és nem akarnak mindent "feláldozni" egy-két gyerekért. - Ilyenkor, mindig felmerül bennem a kérdés: Mi lehet a valódi ok? És vajon később nem fogják-e megbánni döntésüket?
Egy fiatal pár esetén, akik már tartósnak mondhatják a kapcsolatukat, elvárásként jelenik meg a gyermekvállalás. Egyrészt a szülők kérdezgetik, mikor lesz már unokájuk, másrészt a társadalom felől nehezedik rájuk nagy nyomás: gyerek kell, egy, kettő, de legjobb a három!
A magyar kultúrában, társadalomban a nő egyik legfontosabb szerepköreként szerepel az anyaság. A 20-as, 30-as korosztály azonban már nem háztartástant tanult az általános iskolában. Az ő szüleik már sokat tettek azért, hogy fiaik és lányaik elérhessék céljaikat, tanuljanak, lássanak világot! Ennek az lett az eredménye, hogy sok fiatalnak nem a házasság, és a gyermekvállalás az első célja felnőttként. Vannak, akik később megérnek erre, vágynak a gyermekre, és vállalják a vele járó nehézségeket is az örömök mellett. Mások azonban karriert építenek, vagy a körülmények miatt érzik úgy, hogy nem fér bele egy gyerek az életükbe.
Mit érdemes átgondolni a végleges döntéshez?
Ha most úgy érzed, hogy nem akarsz gyereket, és szerinted ez később sem fog változni, akkor állj meg egy pillanatra és gondold végig a következőket:
- Mi a valódi magyarázatod, miért nem akarsz gyereket (idő-, pénzhiány, félsz a terhességtől, szüléstől, vagy attól, hogy teljesen megváltozik tőle az életed, stb.)?
- Milyen párkapcsolatban élsz? Párod támogat-e Téged, vagy ő azért próbál rábeszélni a gyerkőcre? Félsz-e attól, hogy egy gyermek "felborítaná" mindazt, amiben most ketten nagyon jól érzitek magatokat?
- Gondold végig: egy napod most hogyan telik, és mit gondolsz, egy kisbabával milyen lenne? És egy kisgyerekkel? Egy kamasszal? Mi lenne más, jobb, rosszabb, több, kevesebb?
- Képzeld el, hogy minden védekezés ellenére terhes lettél. Mit érzel? El tudod képzelni a babádat? Meg tudnád szeretni? Tudnád vállalni? Vagy életed "tönkretevőjét" látod benne?
És most egy kis valódi önismeret:
- Mit tudsz a saját születésedről? Mikor, hogyan történt, volt-e komplikáció? Hogyan élte meg édesanyád? Milyennek látott?
- Volt-e édesanyádnak a Veled való terhesség során valamilyen problémája? Érte-e akkoriban sok stressz?
- Tervezett, várt gyermek voltál? vagy váratlanul, épp rosszkor fogantál, és mindig is útban voltál?
- Hogyan telt életed első három éve? Mik a Te emlékeid, és mit meséltek Neked erről az időszakról?
- Milyen baba voltál (sírós, hisztis, rossz alvó, kisangyal)?
- Elváltak-e a szüleid? Érzel-e bűntudatot emiatt? Érezted-e úgy, hogy miattad, rajtad veszekszenek?
- Milyennek látod magadat, mint gyermeket (boldog, szomorú, magányos, stb.)?
Ha mindezeken sikerült végigrágnod Magad, és a Benned lévő Gyermeket jobban megismerni és megszeretni, akkor talán tisztábban látsz.
A gyermekvállalás, és a tudatos gyermektelenség is komoly döntés. Rajtad múlik, melyiket választod, csak tudd, miért teszed.
Ajánlott olvasni-, és hallgatnivaló:
http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/magazin/vallaltan-gyerek-nelkul.html
Utolsó kommentek